Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Barabás Miklós Céh

vissza
2009. szeptember 07. -BALÁZS LÁSZLÓ bőrplasztika kiállítása fontosság:
BALÁZS LÁSZLÓ bőrplasztika kiállítását nyitja meg Németh Júlia műkritikus szeptember 7-én, hétfőn du. 5 órakor a Barabás Miklós Céh Galériájában (Farkas/Kogalniceanu utca 27.). Minden érdeklődőt szeretettel várnak az egyedi technikával készült képzőművészeti munkák megtekintésére.


2009. szeptember 09 -Bőrplasztika: különleges műfajú kiállítás-megnyitó


Balázs László bőrplasztika tárlatával újra beindult a Barabás Miklós Galéria tevékenysége. A hétfő délutáni kiállítás-megnyitón Németh Júlia műkritikus, a Barabás Miklós Céh ügyvezető elnöke köszöntötte a számos érdeklődőt, nem mindennapi élménynek nevezve az új „évad” első tárlatát.

– Különleges hangvételű a kiállítás, mert különleges maga a műfaj is: nem hinném, hogy Kolozsváron, de akár szélesebb körzetben akadna még valaki, aki ennek a technikának hódolna. Különleges az a hozzáértés, művészi fantázia és rátermettség is, amellyel Balázs László ráérzett ennek a technikának a sajátosságaira. A bőr természetrajzának a tökéletes ismeretében metszi az alapanyagot. Nem véletlenül említettem ezt a szót, ez a műfaj ugyanis leginkább a fametszethez hasonlítható, csak talán ellentétes előjellel, itt ugyanis maga a dúc kerül bemutatásra – hangsúlyozta a műkritikus. A méltató elmondta: látta ugyan Balázs László egy-két munkáját, amelyek különböző csoportos kiállításokon szerepeltek, de nem ismerte a munkásságát a maga egészében. Ezért is volt számára nagy meglepetés és élmény, amikor megtekintette ezeket az alkotásokat. – Nehéz lett volna eldönteni, hogy ebből a hatalmas, nagy anyagból mit válogassak ki erre a kamara-kiállításra, de nem is volt rá szükség, mert végül is maga a művész válogatott a munkáiból. Úgy vélem, jó lett a válogatás, hiszen sikerült szinte minden oldaláról bemutatkoznia, az itt látott sorozatok pedig sok mindent elárulnak róla – mondta Németh Júlia.

A műkritikus kifejtette: Balázs László a Szent Mihály templom tornya ihlette munkáját édesapja, Balázs Péter festőművész emlékének szentelte, de a méltató ennél is jelentősebbnek tartja a templombelsőt ábrázoló sorozatot, azt a módot, ahogyan kiragad egy-egy részletet a nagy egészből. Véleménye szerint portréi – Szilágyi Domokos, József Attila, Ady Endre – szintén jelentősek, egyfajta lélekábrázolásnak is lehet nevezni őket. A legsikerültebbnek Michel Petrucciani jazz-zongorista portréját találja, mint hozzáfűzte: ez is bizonyítja a kiállító rendkívül széles érdeklődési körét, amely a növény- és állatvilág mellett kiterjed az irodalomra és zenére is.

Ezt követően Balázs László kedvenc versei közül olvasott fel néhányat, nevezetesen három Li Tai-po, illetve egy Kányádi Sándor költeményt.
 
  
 
 
beirta: Horváth László - 06:47 | 04 Septembrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

2009. szeptember 12. -Balázs László bőrplasztikái a Barabás Miklós Galériában
Az aprócska rozsdafarkú hosszas terepszemle után végül is Balázsék hétvégi házánál kötött ki. Költésre, fióka nevelésre az egyik falbavájt mélyedés tűnt számára a legkomfortosabbnak, hát gyorsan el is foglalta, és annak rendje módja szerint berendezte fűszálakkal, mohával, ahogy illik. Emberkedvelő madár lévén a kőművesek sürgése-forgása sem zavarta, addig a pillanatig, amíg a vakolókanál fészke közvetlen közelébe nem ért. Szárnytollait felborzolva védelmi pozícióba helyezkedett, s esze ágában sem volt felemelkedni a tojásokról. A harcias gesztus azonban szükségtelennek bizonyult. A házigazda határozott utasítására a munkások tiszteletben tartották madárjogait, s csak azután vakolták be a kis falrészt, miután a fiókák is elhagyták a fészket. A házigazda pedig nem volt más, mint az a Balázs László, akinek bőrplasztikáiból szeptember 7-én nyílt kiállítás a Farkas utcai Barabás Miklós Galériában.

A művész emberi magatartására, különleges érzékenységére annyira jellemző ez a kis történet, hogy a konvenciókat felrúgva úgy éreztem, ezzel kell kezdenem ezt a kiállítási krónikát. Meg aztán maga az alkotó sem éppen a legmegszokottabb műfajt választotta művészi elképzelései megvalósítására. Bőrplasztikái – legalábbis kolozsvári viszonylatban – majdhogynem egyedülállóak. Ez a sajátos műfaj, a közismert grafikai eljárások közül leginkább talán a fametszettel rokonítható, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a sokszorosítás nem játszik szerepet, hiszen maga a dúc kerül bemutatásra, képezi műalkotás tárgyát.

A bőr technikai megmunkálásának, sajátos természetrajzának tökéletes ismeretében alakította ki Balázs László fokról-fokra a maga egyedi művészi világát. Amelyben fontos szerepet játszik a felhasznált alapanyag, az otthonról kapott útravaló (édesanyja B. Körössy Ibolya textilművész, nyugalmazott főiskolai oktató, néhány évvel ezelőtt elhunyt édesapja, Balázs Péter festőművész, 1939-től Barabás Miklós Céh-tag), elsősorban azonban az alkotó már említett, különleges érzékenysége, művészhajlama, szép iránti fogékonysága, természetszeretete. Mindez témaválasztásában is tetten érhető. Gondolok itt például a madár sorozatra és a bogáncsok, fák formavilágából ihletődött munkákra. Ilyen ráérzéssel csak az szólhat a bennünket körülvevő élővilágról, aki szereti, alaposan megfigyelte, és ismeri is a természetet. Aki magába gyűjtötte és elraktározta a látottakat, a madarakkal, növényekkel kapcsolatos vizuális élményeit, hogy aztán adott pillanatban, biztos kézzel meríthessen ebből a virtualizált látványtárból. Hát ezeknek a merítéseknek lehetünk most szemtanúi a Barabás Miklós Galériában. Amikor többek között a vízimadarak jellegzetes tartásában, az anyjukat váró éhes fiókák látványában, vagy éppen az etetés pillanatainak sajátos látványában részesít bennünket a művész.

A természetadta formák tárházából merítve Balázs László tág teret szentel a női test sajátos alakváltozatainak a megjelenítésére is. A már egyenesen idealizált széptől a groteszkig terjedően. A lágyan omló, egymásba hajló formák, a kerekdeden tündöklő domborulatok, a női jelleg, a sajátos női idomok hangsúlyos megjelenítése mintha a willendorfi Vénusz-szerű, legősibb ábrázolást és a szecesszió formavilágát igyekezne összehangolni. Ha pedig a minden szempontből zárt kör, térbeli változataként pedig a gömb szinte állandó jelenlétére gondolok, a formai szerepen túl, a közeli-távoli sajátos optikai játékát sem nélkülözve, az eszmei-filozófiai értelmezéstartomány is beugrik. Mint lehetőség persze.

Balázs László szülei főtéri lakásában nőtt fel, ott ahol most a Kolozsvár Társaság székel, édesapja műterméből pedig sajátos rálátás nyílt a Szent Mihály-templom tornyára. Balázs Péter egyik sokat emlegetett és reprodukált, több változatban is megfestett olajképe árulkodik az egyedi látványról. Nem véletlen tehát, hogy a művész egyik kedvelt témájává vált a templomok, templombelsők ábrázolása. Édesapja emlékének szentelt, itt bemutatott munkája is igyekszik, egyféleképpen, a már említett olajkép örökébe lépni. De talán még jellemzőbbek a sorozatban bemutatott templomrészletek. A mód, ahogyan a művész kiválasztja, feldolgozza és megjeleníti a számára legjellemzőbbnek tűnő, művészi szempontból leghatásosabb részletet. Mennyivel meggyőzőbb eljárás ez, mintha az egészet próbálta volna aprólékos részletességgel visszaadni. Mert válogatni tudni kell. Az is művészet. Vonatkozik ez a kiállítás anyagának kiválogatására is. A választék ugyanis fölöttébb gazdag. Balázs László úgy szelektált, hogy a galéria szerény méreteihez igazodva, sikerült szinte minden oldalról bemutatkoznia. A templomsorozat anyagából különösen érdekesnek tartom a Váltás című munkát, úgy is, mint rendkívül igényes és bonyolult technikai kivitelezés, de úgy is, mint sajátos stílusjáték.

S végezetül, de egyenesen művészi csemegeként kell megemlítenem portréit: a Szilágyi Domokosról, József Attiláról és Ady Endréről készülteket, de leginkább talán a sajátos külsejű dzsessz-zongorista Petrucciani vonásainak fölöttébb sikeres művészi megjelenítését.

NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:48 | 12 Septembrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2009-09-11 -Bőrre írt víziók Kolozsváron

Szokatlan műfajú tárlattal kezdte meg idei működését a kolozsvári Barabás Miklós Céh galériája. Balázs László bőrplasztika-kiállításával egy szélesebb körökben ismeretlen, kevésbé elterjedt és izgalmas műfajt mutatott be a kincses város képzőművészetet kedvelő közönségének.

Németh Júlia műkritikus szerint Kolozsvár, sőt egész Erdély szintjén még nem tudunk olyan alkotóról, aki próbálkozott volna ezzel a technikával, ehhez fogható kiállítás eddig még nem látott napvilágot hazai berkekben. „Balázs László képzőművész közel húsz éve foglalkozik a bőrrel, mint a képzőművészet nyersanyagával.

Balázs László bőrre írja látomásait. Technikája Erdély-szinten is egyedinek számít

Jól ismeri az anyag természetét, és tökéletes hozzáértéssel teremt belőle műalkotást. Az alig ismert technika leginkább a fametszethez hasonlítható, ugyanúgy kell metszeni, azzal az eltéréssel, hogy itt nem készül róla levonat, mint a fa esetében, hanem maga a bemetszett bőrfelület kerül bemutatásra” – mondta el lapunknak a kolozsvári műkritikus.

Balázs László fő témája a természet bemutatása. Természeti tájai, növényei hitelesen jelennek meg a nem mindennapi felületen. Ugyanakkor előszeretettel jeleníti meg az emberi aktokat, azok különböző vonzataiban. Németh Júlia műkritikus szerint a bőrön megjelenő Ady Endre, József Attila-portrék különösen fontosak a művész munkásságában, az emberi lélek nagyon sajátos és érzékletes megformálásai.

A bőrplasztika technikájával létrehozott műalkotások egy Erdély-szinten egyedülálló művész széles látó- és érdeklődési körét is bizonyítják: Balázs László témáit a növény- és állatvilág mellett a zene és irodalom területeiről egyaránt meríti.

A műkritikus szerint várható, hogy ennek a kiállításnak a hatására terjedni kezd és ismertté fog válni ez a nem mindennapinak számító művészi kifejezésmód.
Sipos M. Zoltán
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 09:14 | 12 Septembrie, 2009

Lásd a(z) "Új Magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB