Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kolozsvári... » Képzőművészek

vissza
TAKÁCS GÁBOR - 1938 fontosság:
Születési év: 1938.november . 9
Tanulmányok: Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Kar,
Fogászati Technikum
Lakcím: 400079 Cluj-Napoca, Kolozsvár, I.C.Brătianu utca nr.33, 15.apart.
Telefon: 0364-264024
Mobil: 0740-182140
e-mail: gabortakacs1@hotmail.com
A grafikával 1970-ben kerültem kapcsolatba Gy. Szabó Bélával való megismerkedésemkor. Ettől kezdve autódidakta módon képeztem magam rajzban és grafikai eljárásokban Gy. Szabó Béla és Barcsay Jenő korrektúrái mellett.
Egyéni kiállítások

■ 1984. május, 3. számú Matematika-Fizika Líceum, Kolozsvár
■ 1984. október, Székelykeresztúri Művészeti Múzeum
■ 1985. szeptember, Korunk Galéria, Kolozsvár
■ 1985. december, Székelyudvarhelyi Művelődési Ház
■ 1986. március, 3. számú Matematika-Fizika Líceum, Kolozsvár
■ 1987. október, Állami Magyar Színház Előcsarnoka, Kolozsvár
■ 1991. november, Bné Brit rend Nordau Páholya, Tel Avív
■ 1993. július, Gy. Szabó Béla Galéria, Kolozsvár
■ 2000. szeptember, Korunk Galéria, Kolozsvár
■ 2001. Gaudeamus könyvesbolt, Kolozsvár
■ 2004. október, Magyar Ház, Stockholm
■ 2006. június, Korunk Galéria, Kolozsvár
■ 2007. április, Olasz Kultúrális Központ, Kolozsvár
■ 2008. november, Szépművészeti Múzeum, Kolozsvár
■ 2010.augusztus, Bonchidai Kastély, közös kiállítás Balázs Lászlóval
■ 2010. szeptember, Apáczai Galéria, Kolozsvár

Csoportos kiállítások

■ Orvosok Téli Szalonja: 1976-1991
■ Korunk Galéria: 1981, 1982, 1983
■ Erdély Művészetéért Alapítvány: 1991
■ Állami Magyar Színház Előcsarnoka: 1991, 1992
■ Györkös Mányi Albert Emlékház: 1999
■ Apáczai Galéria: 2006, 2007
■ Barabás Miklós Galéria : 2007, 2011
■ Aukció a Református Kollégium támogatására: 2005
■ Aukció a Házsongárd Alapítvány támogatására: 2008

Kisgrafikai biennálék

■ Bormio, 1985 (Olaszország)
■ Wiesbaden, 1987 (Németország)
■ Beijing, 1988, 2008 (Kína)
■ Gyula,1992 (Magyarország)
■ Arad, 2001 (Románia)
■ Kolozsvár, 2000, 2002 (Románia)
■ Brunico, 2003 (Olaszország)
■ Szeged, 2011 (Magyarország),,

Megjelent könyvek

■ Jerusalem, Jerusalem! : Erdélyi Híradó, Écriture Sajtóház, 1995
■ 15 Erdélyi Művész,. Scripta Kiadó, Nagyvárad, 1998
■ Ex Libris, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011.
 
  
 
 
beirta: Horváth László - 20:56 | 06 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "----- Munkái ------" újságban megjelent cikket itt.
 

2012. január 10. - Könyvjegyek nyomában

Szép könyv*. Jó kézbe venni, jó nézegetni, érdemes belefeledkezni. Írója és összeállítója Takács Gábor, az ex libris egyik legismertebb hazai szakértője: gyűjtő és alkotó egy személyben. Eme kettős minőségének a jegyében született meg a kötet is.

Szerzője a műfaj keletkezésének legmélyére ásva igyekszik nyomon követni annak fejlődéstörténetét. Ilyenformán, időben, az ókori Egyiptomtól napjainkig vezeti végig a könyv tulajdonjogát igazoló, a századok folyamán külön grafikai műfajjá lényegült specifikus jel alakulását.

A tényközlő stílusban feltárt ex libris-történetet a gyűjtés módozatainak, különféle lehetőségeinek, valamint a rendszerezés fontosságának és sokféleségének a szakszerű bemutatása követi.

Minek utána maga az alkotó, az ex libris-készítő is megszólal, feltárva e sokrétű, napjainkra a technikai lehetőségek kimeríthetetlen tárházát felvonultató műfaj műhelytitkait. S bár a modern technika, a legkorszerűbb fotó- és számítógépes grafika formájában, a könyvjegyek világába is betört, Takács Gábor a műfaj klasszikus változatainak bemutatására fekteti a hangsúlyt. Méghozzá olyan részletességgel – a mélynyomással, de főként a magasnyomással készült ex librisek, a fa- és linómetszet technikájának aprólékos ismertetésével –, hogy az olvasó kissé el is csodálkozhat ezen a didaktikus felvezetésen. Az ex libris készítő effajta, oktató jellegű kitárulkozását, a technikai lehetőségek, módozatok szavakba foglalását és ismertetését a szerző ekképpen indokolja: „A linóleum- és fametszet bemutatásánál talán a kelleténél egy kissé többet időztünk. Tettük ezt abból az elgondolásból, hogy amennyiben az idők során egy-egy gyűjtőnek kedve lenne megpróbálkozni ex libris rajzolásával vagy metszésével, úgy e szerény ismertetővel segítségére lehessünk.”

Ismeretterjesztő jellegén túlmenően azonban a kötet nem csupán a gyűjtőszenvedéllyel már megfertőzött ex librisesek öntevékeny művészi kibontakozását igyekszik elősegíteni, hanem a „grafika Hamupipőkéje” – ahogyan Gy. Szabó Béla nevezte a könyvjegyet – élvezetének és gyűjtésének a népszerűsítéséhez is tevékenyen hozzájárul.

Ezt a célt szolgálja a kötetet kiegészítő, gazdag, 16 ország 168 képzőművészének egy-egy alkotását tartalmazó képanyag is. „ A szerző a teljesség igénye nélkül bocsátja útjára a mellékletben bemutatott szerény válogatást, amely Ilyés István majd két évtizedes gyűjtőmunkájának eredményére támaszkodik, és mindössze rálátást kíván adni a kisgrafika e gazdag területére, amit az ex libris fogalma fémjelez”– olvassuk a kötetben, amelyet részletes bibliográfia és a képek jegyzéke egészít ki.

Áttekinthetőségét megkönnyítette volna, ha az alkotások és az alkotók neve egyazon oldalon szerepel. Az igényesen összeválogatott és rendszerezett képanyag azonban a minőségi látvány erejével pótolja az egyébként gyakran alkalmazott, a könyvkészítést leegyszerűsítő, de a használatot némiképp elbonyolító eljárás okozta kényelmetlenséget.

A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 2011-ben megjelent, fölöttébb tetszetős kötetet Káli Király István szerkesztette.

*Takács Gábor: Ex libris, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011.

NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:48 | 11 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. december 21. - ...Hogy nyomunk maradjon

Mértéktudó, ennek következtében pedig mértéktartó Takács Gábor művészete, ami többek között abban érhető tetten, hogy képes pontosan felmérni és megtalálni választott témái jellege számára a leginkább megfelelő kifejezésformát.

Ezzel összhangban pedig, a gyakran fotografikai hatásokat mutató látásmódban megfogalmazott egyedi és sokszorosított grafikai lapjai mégsem személytelenek, mindig átjárja azokat a megjelenített motívumokra vonatkoztatható, az alkotó lelkületén átszüremlő genius loci. Akár úgy is mondhatnánk, hogy miközben úgy tűnhet sokak számára, mintha Takács Gábor nem tenne mást a látvány másolásánál, azonközben viszont a beleérző, figyelmes befogadó szembesül a hely szellemének esetről esetre történő megidézésével. Eképpen itatódnak át voltaképpen realisztikus indíttatású alkotásai szóban leírhatatlan, szürreális vonásokkal. S mindezt teszi oly módon, hogy a dokumentatív hűségnek is megfelelően, a grafikai nyelvezet tömörítő erejébe ágyazottan, munkáiban tükröződik emberi, lelki és művészi éthosza. Konkrétabban szólva: miközben valamely általa, pl. tusrajzban, avagy linóleummetszetben megjelenített építészeti emlék, esetleg városkép vagy arckép analitikusan ábrázolt részelemeivel, és élesen kirajzolódó kontúrvonala által összefoglaltan mintegy kihasítódik az adott kép a hátteréből, – mint olyan, gyakran magából az égből; ezáltal szinte észrevétlenül, földi környezetbe emelve be az égi dimenziót és fordítva. Persze, mindehhez a hatáshoz hozzájárul a formák tónusértékbeli, a tartalmi közlendővel összhangban történő „exponáltsága”, illetve a megfelelő kompozíciós rendszerben való „expozíciója,” valamint a technikai kivitelezés részletekbe menő cizellált pontossága.

Ez utóbbiból pedig kitűnik: Takács Gábor számára a művészi önkifejezés nemcsak szakismeret, de szakmai felelősség is. Bizonyára, mindebben közrejátszik az is, hogy olyan mester szellemujját követve fejlesztette ki technikai tudását a grafika különböző (tusrajz, linóleum- és fametszet) ágazataiban, mint Gy. Szabó Béla, aki mind gondolkodás módjában, mind ábrázoló módszerében hatott rá. De mert személyes emberi viszony is fűzte példaképéhez – aki hasonlóan hozzá, maga is autodidaktaként szerezte meg, és tökéletesítette folyamatosan tudását, - akár már az ő esete folytán is szembesülhetett az önképzés ilyen fajta nehézségeit illetően. S mégis, talán ami a hátránya az ilyenszerű önpallérozásnak, abban rejlik az előnye is, ha kellően elszánt és elhivatott valaki. Súly alatt nő a pálma elv alapján, ugyanis ha kezdetektől az önmagunkra való utaltság emberpróbáló kihívásával szembesülünk, tudván azt, hogy az ún. hivatásos alkotónak, ha elnézik is hellyel-közzel az „üres formai játékot” vagy játszadozó „hetvenkedést,” addig az autodidaktának, képletesen szólva, olykor még a lélegzetvételért is harcolnia kell.

Ez az elszánt küzdeni tudás és nemes egyszerűségű tisztaság sugárzik Takács Gábor valamennyi alkotásából, s az ősz folyamán az Apáczai Galériában bemutatott, Barangolások időben és térben című tárlata is erről árulkodott. A kiállított mintegy ötven alkotás egy része, több neves, az erdélyi kultúrtörténet kiválósága számára készült ex libris, könyvjel volt. Másik része (tematikailag az ex librisek jelentős részének motívumvilágával összhangban) pedig – mint ahogy a kiállítás címe is jelzi – a művész időben és térben történt barangolásainak, úti élményeinek jegyében, arra reflektálva fogant. Mert ilyen megközelítésben is párhuzamba állítható Takács emberi alapállása és alkotói módszere nagy elődjével, Gy. Szabó Bélával. Hiszen ő is, akárcsak példaképe és mestere, nemcsak öncélú örömöt lát a világ különböző tájain történő barangolásaiban, de belső indíttatást is érez a különböző kultúrákban történő megmerítkezések, megtapasztalások képi formába való megörökítésére.

Hogy az élmény ne tűnjön a semmibe, hogy nyoma maradjon... Nyoma maradjon bennünk, nézőkben is többek között a művészet megidéző ereje folytán a svédországi, olaszországi, kínai, jeruzsálemi, törökországi vagy éppen erdélyi, földrajzi és lelki, szellemi értelemben vett barangolásoknak.

Székely Géza képzőművész-tanár
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:01 | 11 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. október 02. - Takács Gábor kiállítása az Apáczai Galériában


Barangolások időben és térben – ez a címe Takács Gábor grafikai tárlatának, amelyet csütörtökön délután 6 órakor nyitottak meg az Apáczai Galériában. A 2010–2011-es tanév első rendezvényén valamennyi korosztály képviseltette magát, az Apáczai-líceum jelenlegi diákjai mellett a tanárok és Kolozsvár művészetpártoló idősei is megtisztelték jelenlétükkel a galériát. Bevezetőjében Székely Géza képzőművész-tanár hangsúlyozta: Takács Gábor mértéktudó és mértéktartó, képes megtalálni a számára legkifejezőbb formát alkotásaihoz, amiről a képek mélyebb, napjaink rohanásában csak oly ritkán alkalmazott szemlélése során is meggyőződhet az érdeklődő.


Mint mondta, a kiállított mintegy ötven alkotás fele az erdélyi kultúrtörténet jeles személyiségeivel kapcsolatos, a többi a művész idegenben való tartózkodása közben, úti élményei során született. A képzőművész-tanár kitért Takács Gábor kép és szöveg összhangjából létrejövő ex libriseire, amelyek betekintést nyújtanak valamelyik irodalmárunk szellemi világába, ugyanakkor büszkén említette: az iskola diákjai is készítenek ex libriseket.

Az est folyamán Szép Bálint és Szőcs Márton előadásában Bartók Béla Hegedű duók című műve hangzott el, Marosán Csaba színművészeti növendék pedig Ady Endre-verseket szavalt, Székely Géza kérésére pedig egy népdalt is előadott.

Az Apáczai Galériában a következő időszakban is érdekes és mindenki számára hasznos rendezvényekre kerül sor a tervek szerint: amint azt a tárlatmegnyitón jelenlévő Vörös Alpár iskolaigazgató is elmondta, nemsokára a diákok munkáiból ismerhet meg egy csokorra valót a nagyközönség. Az Erdély-szerte működő magyar tannyelű képzőművészeti iskolákat is be kívánják vonni, így a fiatal kolozsvári tehetségek alkotásai mellett sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, csíkszeredai, nagyváradi és székelyudvarhelyi diákok munkáival ismerkedhetünk majd meg. Természetesen idén is sor kerül az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) által szervezett kiállításra, a tematika: Akarsz-e játszani, ennek keretében Székely Bertalanra és Kosztolányi Dezsőre emlékeznek.

Takács Gábor mostani kiállítása október 17-ig, munkanapokon 8 és 19 óra között tekinthető meg az Apáczai Galériában (I.C. Brătianu/Király utca 26. sz.)

F. ZS.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:06 | 11 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. március 16. - Képzőművészek a műemlékvédelem szolgálatában


A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság megalakulásának 20. évfordulóját kísérő ünnepi rendezvénysorozat keretében, 2009. március 6-án, a Szabók bástyájában nyílt meg Balázs László bőrplasztika és Takács Gábor ex libris kiállítása.

A műemlékvédelem a műemlékek fölöttébb kései sarja. Az újkor beköszönte előtt csak elvétve születtek olyan intézkedések, amelyeknek célja az értékmentés lett volna. Nyugat-Európában programszerűen csupán a francia forradalom után bontakozott ki a műemlékvédelem, amelynek egyik szószólója Victor Hugo volt. Franciaországban 1830-ban alakult meg az első állami műemlékvédő szervezet, Magyarországon pedig mindössze a 19. század második felében.

Hogy miért e történelmi visszapillantás, s mi köze lehet egy képzőművészeti kiállításnak a műemlékvédelemhez? A jelen példa tanúsága szerint nem is kevés. És nem csupán azért, mert a kiállítók egyike, Takács Gábor a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság irodavezetője. Hanem elsősorban azért, mert a képzőművészeknek ihletforrásul szolgáló műemlék grafikai, vagy más műfajban való megörökítése a művészi funkción túl, áttételesen ugyan, de a megőrzésnek és népszerűsítésnek is egyik formája.

Ugyanakkor emblematikus jelentőségűnek érzem, hogy ez a műemlék ihletettségű, kiállítás éppen egy hosszas vajúdás után nemrég felújított óműemlék épületben, a Szabók bástyájában kapott helyet. Amely immár kiállítási tárgyként is visszaköszön egy Magyari-vers társaságában az egyik exlibrisről, a Takács Gábor által Cseh Áron Gusztáv volt főkonzulnak készített könyvjegyről. Egyébiránt a könyvjegyek sorsa érdekesen alakult az évszázadok, sőt ha nagyon vissza akarunk menni az időben, nyugodtan mondhatjuk, hogy évezredek folyamán. Hiszen az első, tulajdonjogot igazoló vizuális jegy – az exlibris ugyanis ilyen céllal született – az időszámításunk előtti 1400-ból III. Amenhotep könyvtárából való, s egy papírusztekercsen található. A tulajdonképpeni könyvjegy azonban a 15. században, a könyvnyomtatással indult világhódító útjára, bár nyomai már a kézzel írott kódexekben, a corvinákban is felfedezhetők. Német nyelvterületről terjedt aztán tovább, neves művelői között említhetjük Dürert és Behamot. Az első ismert magyar ex libris is Nürnbergből származik, és az 1520-as évek elején Werbőczy István számára készítette nem kisebb szaktekintély, mint maga Ajtósi Albrecht Dürer. A 15. századtól napjainkig a kisgrafika eme sajátos műfaja ugyancsak kanyargós utat futott be. Eleinte az arisztokrácia és a főpapság megrendeléseinek eleget téve heraldikus korszakát élte, a műfaj címeres változatai divatoztak, utaltak a könyvek tulajdonosaira. Majd a polgárosodás beköszöntével vált népszerűvé a könyvtulajdonosok foglalkozására, kedvenc időtöltésére utaló szimbólumok szerepeltetése. A 19. században a könyvjegy némiképp kegyvesztetté vált, hogy aztán a 20. század elejére, az ex libris-gyűjtés elterjedésével, immár eredeti, tulajdonjogot hitelesítő funkciója mellett, önálló életre is keljen, és kapjon helyet – immár a könyvtől függetlenül – a gyűjtők albumaiban. Mára pedig ex webis néven már elektronikus változata is ismeretes. Meggyőződésem azonban, hogy a valódi ex libris létét nem fenyegeti a modern technika szüleménye. A két változat békés egymás mellett élését maga a nyomdaszagú, igazi, „hús-vér” könyv megléte, valamint a könyvjegy gyűjtők és készítők népes tábora szavatolja.

Aminthogy egy műalkotás sikerének alapja a harmónia, azonképpen egy kiállításé is. Most éppen két, látszólag merőben más műfajban tevékenykedő művész sikeres egymásra találásáról beszélhetünk. S nem csupán a tematika, a műalkotások csodálatából fakadó alkotási kényszer és a hasonló szemléletmód közelíti őket egymáshoz, hanem, bizonyos mértékig maga a technika is. Hiszen Balázs László különleges formaérzékről árulkodó, dekoratív bőrplasztikái a fametszetet juttatják eszünkbe. Csakhogy ez esetben nem a levonatok, hanem maga az eredeti alkotás, a dúc kerül bemutatásra, érvényre juttatva az alapanyagban megbúvó, kiaknázatlan lehetőségeket. A technika tökéletes ismeretében a művész biztos kézzel szerez érvényt elképzeléseinek, kombinálja az esetlegességet, a szabálytalanul kihasított bőrdarabot a mértani precizitás szigorával, a gótika és a reneszánsz építkezés sajátos megnyilvánulásainak, a templombelsők egy-egy jellemző részletének, az ablakok, kapuk gyönyörű íveinek felvillantásával, vagy magának a műemléknek, a kolozsmonostori vagy somlyóújlaki templomnak a művészi megörökítésével. A műemlékvédelemnek egy fajtája ez is, hiszen azáltal, hogy művészi átlényegítésben ugyan, de ráirányítja a figyelmet az eredeti alkotásra, annak védelméhez is hozzájárul.

És ugyanezt mondhatjuk el Takács Gábor jobbára hasonló tematikában készült ex libriseiről is. A fametszetben járatos, évtizedek tapasztalatával rendelkező alkotó munkássága a gyűjtők körében is jól ismert. Hazai és külföldi neves személyiségeknek készített könyvjegyei jelentős hányadát díszítik műemlékábrázolások, vagy azokból ihletődött, jellegzetes motívumok. Alapos technikai tudás, sajátos meglátásokról árulkodó egyedi szemléletmód, lendületes vonalvezetés, határozottság sugárzik alkotásaiból. A világjárt művész – barangolásainak, többek között közel-keleti és olaszföldi kiruccanásainak írott és képírott változata egyaránt ismeretes. Most újabb útra és szakmai megmérettetésre készül. Meghívót kapott Isztambulba, a XXXIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszusra, ahol a jeles grafikussal, a kolozsvári nemzetközi kisgrafikai biennálék szervezőjével Ovidiu Petcaval együtt képviseli majd Kolozsvárt. Ez alkalomra készített könyvjegye a kiállításon is helyet kapott.


Elhangzott 2009. március 6-án, a kiállítás megnyitóján.

NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:12 | 11 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2008. december 24. - Takács Gábor grafikus retrospektív kiállítása a Művészeti Múzeumban


Van a kortárs erdélyi magyar művészetben, jelesen Kolozsváron egy munkásság, amely beírta magát a kortárs magyar kultúrába. Takács Gábor Barcsay Jenő és Gy. Szabó Béla tanítványaként tanulta a mesterséget. Rajzok, metszetek, mozaikképek, exlibrisek, portrék, városképek, mezőségi motívumok, néprajzi díszítő elemek, műemlékrajzok – ha egymás mellé állítjuk a sok ezer elkészült munkát, van bennük egy koherens, összetartó erő, közös sajátosság. Aztán jöjjön az elméletírás, találja meg azokat a fogalmakat, amelyekben az megragadható.

Folyamatosan kísérletez, a technikai tökélyt keresi. Mozaikképekkel kezdte, metszetekkel folytatta, a magasnyomású technikában – fametszet, linómetszet – mélyedt el.

A tárgy és képe, mint műalkotás – ami az alkotási folyamatnak e két végpontja között van, az a művészet születése, a művészi újrateremtés titka. Takács Gábor városképei, a Szentföldön, Jeruzsálemben készült rajzai a meditáció képei.

A befogadó a műfaj, a témák azonosítása után a képben visszafelé indulva az említett távolságot keresi, abban vizsgálódik. Azt a tudatalatti struktúrát keresi, amely a racionalizáltak és képszerűsítettek alapját képezi. A tárgy, a téma, a látvány eleve egzotikus, éppen ezért külön próbatétel a művész számára, hogy ne csak visszaadja azt, hanem sajátosságát megragadva, személyes világának alapjává tegye. Szimbólumértékű a város, az épületek, a keresztény kultúra bölcsője – Takács Gábor fekete-fehér kontrasztjai nem líraiak és nem drámaiak. A grafikus másként ragadja meg ezeket a szimbólumokat a téma komolyságához és súlyához illővé, és méltóvá kívánja tenni képeit. A fekete és a fehér arányával ragadja meg a kizárólag kőből épült város hangulatát, szikárságát, és jelzi, hogy képe mintegy hagyománytagadó módon nem elsősorban a szemhez szól. „Takács vonalvezetése óvakodik a kép szimplista ábrázolásától, a grafikus mesterségbeli tudását mély, sokrétű lélektani megfigyelés jellemzi’’ – írja Viorica Guy Marica. „Egységessé teszi a sorozatot az a megoldás, melyet műemlék-feldolgozásainál (Beth len-bástya) is láthattunk. A kőből épült város anyagát, plasztikai hatását hangsúlyozza ’’ – írja Murádin Jenő. A hatás egyik legfontosabb forrása pedig – talán paradoxnak tűnő módon – a fehér ég. Az épületek körvonalai által alakított fehér ég. Malevics használta ezt az eljárást kései festményein. Takács Gábor „képkivágásai’’ is magas fokú érzékenységről és tudásról tanúskodnak: az épületek a pontosan megválasztott perspektívából mintegy adják a kép szerkezetét.

Él a kép. Egzotikumot hoz tájainkra, ugyanakkor képszerű eredménye valaminek, ami valahol mélyen mindannyiunkban megvan: a hívő ember világlátásának. Ebben áll egyetemes jellege, legfőbb erénye.

Róma – az ÖrökVáros, nevezetességein keresztül Európa, illetve a keresztény világ történetének eseményeit követhetjük. Századok óta utazókat vonzanak, turisták, zarándokok kegyhelyei, művészek ihletforrásai. Takács Gábor Róma-sorozata múltnak és jelennek a sziporkázó ötvözetébe vezet el. Európa teljes történelme, a kora ókortól napjainkig, több évezredet járunk be egyszerre. És a nagy művek, amelyeket ebben a földi életben látni kell. Michelangelo Mózes-szobra a San Pietro in Vincoli templomban, a Fontana di Trevi, a Colosseum, a katakombák, és mind-mind a többi nevezetesség, amelyek a kereszténykor előtti véres áldozatok színhelyeiből Fellini Édes életének színhelyeivé, díszleteivé lettek. A grafikus először is mintegy fotós látással kiválasztja a megrajzolni kívánt épületet, szobrot, ornamenst, utcarészletet, aztán a kerethatáshoz a megfelelő perspektívát, ezzel belső és külső fókuszpontot. Meghatározza így a kép külső és belső terét is – és ebben az utóbbiban, a néző felől és felé nyíló térben kezdődik aztán a grafikus munkája. Mert ha már egyszer kiépült a geometriai perspektíva, formákkal, sőt színekkel dolgozik. Az építészeti, szobrászati formák általában meg is maradnak eredeti kontúrjaikban, vagyis a grafikus nem költi át, nem rendezi át a várost ebben az értelemben. Hanem az azokat életre keltő megvilágítással, a sötét és világos részek arányaival játszik. A képek először is fekete-fehérek – ne feledjük, a művészi tájfotó, az elmélyült tájfotó mind a mai napig fekete-fehér, minden technikai lehetőség ellenére erre az elemi kontrasztra redukált. Takács Gábor vonalaival azt rajzolja meg, ahogy a sík papíron szoborszerűen kiemelkedik a forma. Az árnyékba néző, az árnyékba figyelő szemlélődés történetét. Annak az impressziónak a születését, amelyet az ábrázolt épület, szobor, utcarészlet ma az utazóban kelt. Kövek színes impresszióját visszaadni – ez volt a célja Jeruzsálem-sorozatával, svédországi útja után, és Rómában a mediterrán ragyogás megörökítésével is.

Hogyan és miért műalkotás tehát Takács Gábor grafikája, és nem a látottak egyszerű, realista másolása? Takács Gábor fényekkel és árnyékokkal mintegy szobrászkodva nagy, tömbös formákkal, finom élek, ívek együtteseivel olyan felületeket rajzol, amelyek a befogadóban született viszonyulásnak a lenyomatai. Impresszióknak, hangulatoknak a szoborformáit rajzolja meg.

Exlibris – a meghatározás szerint „könyvek belső táblájára ragasztott grafikai lap, amely a tulajdonos megjelölésére szolgál, annak nevével vagy monogramjával, gyakran címerével, jelmondatával, leggyakrabban szimbolikus vagy allegorikus ábrázolással.’’ (Művészeti szótár, Corvina, Bp., 1997) Eredete a középkorban keresendő, azóta folyamatosan él, klasszikus életművek szerves része. Takács Gábor munkái jellegzetes erdélyi motívumokat dolgoznak fel, rajzai e kultúra alkotóinak életművéhez illeszkednek. Budai György, Gy. Szabó Béla, Vasile Crişan, Debreczeni László, Cseh Gusztáv, Florian Alexandru Milan, Deák Ferenc, Bardócz Lajos, Orth István, Dobribán Emil művei jelentették a kihívást.

Nemcsak a megismerés, hanem a felismerés értelmezésének eszközeivé (is) válnak – írja Miklósi Sikes Csaba.

Művészi könyvek szerzőjeként is tevékenykedik, két kötete jelent meg, a „Jeruzsálem, Jeruzsálem’’ című album és a „15 erdélyi képzőművész’’ című portrégyűjtemény. „Takács Gábor a művészeti értékek szemléltető közvetítőjeként állt be moderátorként a kortárs erdélyi és főleg kolozsvári művészeti élet sűrűjébe’’ – írja Banner Zoltán. A „Jeruzsálem, Jeruzsálem” kép és hozzá illő bibliai idézet egységéből áll, „Vetési László imponáló bibliaismerettel és a témára kitűnő érzékkel ráhangolódva, mindig az éppen szükséges és elegendő aranymondást helyezte a szóban forgó rajzhoz’’ – írja Gábor Dénes. Az i.e. 18. században alapított város égi és földi mása egyszerre bontakozik ki a lapokon. „15 erdélyi képzőművész’’ című kötete nagy adatmennyiséget kutat és vonultat fel, így erről a művészetről szólva idézhető, alapozni lehet rá.

Takács Gábor sokrétű munkássága egyrészt egzotikus tapasztalatokat hoz haza képekben, másrészt bekapcsolja az erdélyi kulturális hagyományt egy tágabb, világméretű vérkeringésbe. Alkotása az ezredforduló egyetemes magyar kultúrájának szerves része.

JÓZSA ISTVÁN
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:27 | 11 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2008. november 27. - Egy életmű grafikákban


Takács Gábor kiállítása a Művészeti Múzeumban

Takács Gábor grafika-kiállításának ad otthont a Művészeti Múzeum november 25. és december 11. között. A kedd esti megnyitón a művész alkotásait Livia Drăgoi, a múzeum igazgatója, Viorica Guy Marica művészettörténész és Józsa István esztéta mutatta be és elemezte.

Elsőnek az igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: a kiállított képeket jó pár évtizedes alkotómunka eredményéből válogatták össze, és fontos, hogy minél több ilyen, egy szerző életművét bemutató kiállítás kerüljön megszervezésre.

Ezt követően Viorica Guy Marica szólalt fel. Elmondása szerint Takács Gábor a grafikát, mint eszközt használja saját lelki világának kivetítésére, alkotásaiban egyedi stílusban nyilvánulnak meg érzelmei. Művei egyszerűek, erős fény-árnyék kontraszton alapulnak, színvilágukban a fekete-fehér kombináció részesül előnyben, csak kevés alkotás tartalmaz más színeket. A művész élete során a világ több pontján megfordult, képeinek egy része az utazásai során látott tájakat, Kolozsvár, Peking, Izrael, Róma, és más városok épületeit és emlékműveit örökítik meg. Takács számos kulturális-közéleti személyiség (Kós Károly, Márton Áron, Kányádi Sándor, Sütő András) portréját is elkészítette, emellett munkásságának jelentős részét képezik Nichita Stănescu, Szilágyi Domokos és más irodalmárok műveihez készített illusztrációk.

Takács Gábor nem diplomás képzőművész, de olyan nagynevű alkotóktól tanult, mint Barcsay Jenő és Szabó Béla festőművészek. Technikailag tökéletes alkotásain „a meditáció szintjére emelt csendes szemléletet láthatjuk” – jegyezte meg Józsa István esztéta. Elmondása szerint a művész „teljes mértékben szakember”, mesterien választja ki alkotásainak fókuszpontját, ábrázolás-szögét, valósítja meg színvilágát és árnyékolását. Képzőművészeti tevékenysége mellett szakirodalommal és kiállítás-szervezéssel is foglalkozik, ezek által jelentős résztvevője az erdélyi kulturális életnek.

Ezután a művész köszöntötte a jelenlévőket, majd meghívott mindenkit a múzeum egy másik termébe hegedűjátékkal kísért pohárköszöntőjére.

POTOZKY LÁSZLÓ
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:30 | 11 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB