Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kolozsvári... » Képzőművészek

vissza
Horváth Gyöngyvér - 1952 - grafikus fontosság:
Elérhetőség/Contact information: laciesgyongyi@yahoo.com
004-0723 275700
Személyi adatok/Personal data: 1952. február 9-én született Kolozsváron
Ars Poetica/ Artist Statement:
Tanulmányok/Studies:1977-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán
Tanárok, mesterek/ Theachers, masters: Feszt László, Nica Ioachim, Horvat Bugnariu Ioan
Ösztöndíjak, tanulmányutak/Scholarships, grants:
Fontosabb megrendelések, művek/Important orderings, works:
Díjak, kitüntetések/Awards:

Kiállítások/Exibitions:
Egyéni kiállítások:
1979 Korunk Galéria Kolozsvár
1992 Pécs
1993,1995 Szeged
1998 Gy. Szabó Béla Galéria Kolozsvár
2000 Pro Juventute Galéria Kolozsvár
2003 Gy. Szabó Béla Galéria Kolozsvár
2004 Inter-Art Galéria Nagyenyed
Pécs
2005 Bernádi Müvelődési Központ Marosvásárhely
Teleki Oktatási Központ Szováta,
Haász Rezső Múzeum Székelyudvarhely
2006 Teleki Magyar Ház Nagybánya
2007 Reményik Sándor Galéria
2010 Barabás Miklós Céh



Csoportos kiállítások:
1977-1989 -rendszeres résztvevője voltam a megyei grafikai tárlatoknak valamint az országos grafikai biénáléknak
1990-2011 közös tárlatok: Kolozsvár, Nagyenyed, Zsoboki Alkotótábor, Bukarest, Beszterce, Szováta, Torda, Budapest, Bombey, Kairo, Olaszország -Rimini-, Stockholm, EMMP Apáczai Galéria

Alkotótáborok:
1999 Zsobok
1998-2011 Inter-Art Nagyenyedi Nemzetközi Alkotótábor, melynek egyben a grafikai műhely vezetője is vagyok
1999-től tagja vagyok a Stockholmi EMKES-nek
Kulturális értékeinket népszerűsítő közművelődési tevékenységért az EMKE
1992-ben és 1996-ban adott át elismerő oklevelet.
 
 
 
beirta: Horváth László - 21:22 | 06 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "----- Munkáit ------" újságban megjelent cikket itt.
 

Ablakot nyitni a világra
A kolozsvári Szentegyház utcai Phoenix Könyvesbolt tulajdonosa, Kós Ferenc és vezetôje, Magyari Eszter adtak hajlékot egy egészen eredeti megnyilvánulásnak.
Két fiatalember: egy sokmindenre vállalkozó újságíró, Szabó Csaba és egy fiatal közgazdász, Szegô József elhatározták, hogy internetes hetilapot indítanak, Világhírnév (www. vilaghirnev. ro) címmel. Mikor e cikk készlt, 35. száma jelent meg a hetilapnak és az elmondottak szerint a világ minden részébôl tapasztalható élénk olvasói érdeklôdés. Amint Szegô József a Világhírnév igazgatója és mûszaki felelôse elmondta, az alapötlet könyvnépszerûsítés lett volna, segíteni azokon, akik nem tudják könyveiket, írásaikat itthon „értékesíteni". Ezt az anyagot népszerûsítették volna a weblapon. A nyugati könyvkiadók, könyvkereskedôk, megismerkedvén az itteni értékekkel rendelnének belôlük. Tehát inkább gazdasági vállakozásnak indult volna, mint irodalminak. Habár inkább jelképes összegeket kértek, a könyvek, írások szerzôinek erre sem volt pénzük. Ekkor született az elhatározás, hogy önkéntes módon, különbözô erdélyi szerzôk könyveit bemutatják, és recenziókat közölve népszerûsítik. A vállalkozás a Nyugaton élô magyarok köreiben igen népszerû lett. Ezt tapasztalva, arra az elhatározásra jutottak, hogy ezt az utat kövessék. A gazdasági vállalkozás átalakult kulturális jótékonysági vállalkozássá. Mivel Szegô úr egy weboldal készítô cégnél dolgozik, ott eladási igazgatói munkakörben, ez a cég állja az összes költségeket, ami a Világhírnevet illeti. A Polivet cég révén létezik maga a weboldal is, amely az eredeti elképzelésé kiterjesztette, a Szélrózsa rovatot Szász Péter szerkeszti, aki a kolozsvári Barlangász klub tagja. Az irodalmi részt kibôvítették neves képzô- és fotómûvészektôl származó illusztrációs anyaggal. Azon kívül színházi vonatkozású cikkeket, turisztikai és brassói híreket is közölnek. Céljuk az erdélyi események hû közlése.
Az örökké mozgó Szabó Csaba felkarolta Horváth Gyöngyvér azon ötletét is, hogy az illusztráló mûvészek munkáiból kirakati tárlatot állítsanak össze, és a kirakatba ki lehet tenni egy televíziót is, amely a weboldalt mutatná be az utcának, a nagyvilágnak. A Phoenix Könyvesbolt vezetôi ennek az elképzelésnek adtak helyet. A megnyitó alkalmával, az egyébként tágas könyvüzlet nagyon kicsinek bizonyult a sok érdeklôdô számára. Amint Szabó Csaba elmondta, a Világhírnevet hetente átlagban 120 ember olvassa, fôleg Svédországban és Ausztráliában. A visszajelzések alapján a nagyvilágban eseménynek számít minden kolozsvári fórum, mûhely-megnyilvánulás. Szabó Csaba alapelve: nem elég létezni, látszani is kell. A kirakatban azok munkái vannak kitéve, akik megbíztak a Világhírnévben. Ezek a következôk: Soó Zöld Margit, Forró Ágnes, Lészai-Bordy Margit, Horváth Gyöngyvér, Orbán István, Essig Klára, Essig József és Jánosi Andrea.
Németh Júlia mûkritikus az illusztráció fontosságáról, fejlôdésében beállt változásokról tartott kisesszét. Amint mondta, ilyen fajta kiállítás Kolozsváron abszolút premier. Beszélt az illusztrátor szabadságáról. A mûvészet szabadságát nem lehet korlátozni. Az illusztráció bizonyos alázatot követel, amit az illuszrálandó mû határoz meg. A ma mûvészei igyekeznek átlépni e korlátokon, ami természetes. Mostanában a határok elmosódnak, a grafikus a festészetben improvizál, installációkat készít. Így az illusztráció határai is fellazulnak. Az illusztráció tárgya egyre inkább az ötletek, a hangulat ábrázolása felé tolódik el, gyakran a többdimenziós technika alkalmazásával. Ebben a folyamatban a mû melyet illusztrál, esetleg szárnyakat, adhat a mûvésznek.
Csép Sándor, a MURE elnöke öröme kifejezése után apokaliptikus képpel folytatta: „Pesszimizmura hajlamos természetünk egy olyan felsorolást juttatott eszembe, amely elkeserítené a jelenlevôket. Ha azt mondom: Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon, mindenki azt mondja – ez egy magyar ember, és neki ez jut eszébe. De mondhatja Árpád, Szent László, Bocskai, Bethlen, Széchenyi, Petôfi, Szent- Györgyi Albert, Gábor Dénes, Márai Sándort is. Ha így tekintjük történelmünket, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a mi nemzetünk történelme nagyon is aktívan része a világtörténelemnek. A nemzetnek vannak nagyon is aktív tagjai, akik a maguk idejében jelentôset alkottak, és ennek köszönhetjük, hogy túléltük minden legyôzônket.
Az újrakezdés, és az újra élés nagymesterei vagyunk immár több mint ezerszáz esztendeje. Az a lelemény, amirôl itt is szó volt, jellemez bennünket".

CSOMAFÁY FERENC
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:50 | 07 Ianuarie, 2012

Játékról játékosan
Kiegészítéssel indítok: szójátékokról van szó, melyeknek a magyar nyelv kincsestárából édesapjával, Szigetvári Jánossal együtt válogatott, szóviccekkel és egyéb tréfás bolondságokkal tarkított gazdag gyûjteményét* a társszerzô, Szigetvári-Szattinger Krisztián, Karinthy Frigyest idézô "magyarázom a bizonyítványom" módon így tár az olvasó elé: "a magyar nyelv számos erénye mellett igen játékos nyelv, amelynek mély kincsesbányájában rengeteg feltáratlan érték rejtôzködik". És amikor a mûfajban mesteri magaslatokra emelkedett Karinthyra is utal, magát az idézett írót is amolyan bizonyítványmagyarázó szavakkal idézi, amelyeket a nagy író egyik karcolatában így fogalmazott meg: "én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielôtt felhasználnám, elôbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom — játszom vele, mint macska az egérrel, csak azután kapom be".
A kolozsvári Tinivár Kiadónál, Horváth Gyöngyvér szellemes és találó illusztrációival kísért gyûjtemény egyben Karinthy másik mondását is megerôsíti: "nekem a szó, azonkívül, amit jelent, érzéki gyönyörûség is, külön önálló életû zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak". A szerzôkettôs igyekezete is ezt az állítást erôsíti meg. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Anyanyelvápoló Szövetség nemrégi anyanyelvi pályázatán gyôztes helyezést elért összeállítás szellemesen, ötletesen igazodik a gazdag szókincs játékos feldolgozásához. Olyan fejezetek szolgálják ezt a célt, mint többek között a szójátékok betûtöbblettel, avagy betûhiánnyal, éppenséggel betûcserével. Elgondolkozhatunk a szavak kétértelmûségén, az állati szójátékokon, a magyar és a világtörténelem eseményeibôl összeállított szójátékokon, ha úgy tetszik, ragozhatunk magyarul — angol vagy német névmásokkal. Szórakozva tanulunk és — fordítva...
Találóan írja utószavában Mihály Krisztina: "A mindennapos használat elkoptatja szavainkat, azok elfakul(hat)nak, semmitmondókká vál(hat)nak. Egyfajta nyelvújítás lehetôségét kínálhatja fel a lehetséges játékra felhívás: Játsszunk is szavainkkal, töltsük meg ôket új tartalommal!"
Mindehhez jó indíttatásul szolgálhatnak a kiváló szórakoztatást biztosító szójátékok.
* Szójátékok — összeállította Szigetvári János és Szigetvári-Szattinger Krisztián. Tinivár Kiadó. 2002. Kolozsvár.

László Ferenc
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:53 | 07 Ianuarie, 2012

2002 Magyar képzômûvészek kiállítása Stockholmban

Újabb, nagyszabású képzômûvészeti bemutatóra készül az EMKES (Egyetemes Magyar Képzômûvészeti Egyesület Stockholm). A Tamás György szervezésében 2002. december 5-én, a svéd fôvárosban megnyíló kiállításnak a Magyar Idôsek Klubja ad otthont. A magyarországi és erdélyi mûvészek festményeit, grafikáit, fa- és bronzszobrait, kerámia kisplasztikáit bemutató tárlaton Palotai Mária mond megnyitó beszédet. A rendezvény gerincét az erdélyi, de fôként kolozsvári és Kolozsvár közeli mûvészek munkái képezik. A svéd közönség megtekintheti többek között Cs. Erdôs Tibor, Horváth Gyöngyvér, Imecs László, Incze János Dés, Macskássy József, Miklóssy Gábor, Palkó Ernô, Gy. Szabó Béla, Benczédi Sándor, Fuhrmann Károly, Gergely István, Pongrácz Antónia, Venczel Árpád alkotásait.
Tamás György szervezôi készségének köszönhetôn az egyesület, ugyancsak gazdag kiállítói tevékenységgel büszkélkedhet. Égisze alatt számtalan, fölöttébb változatos képzômûvészeti tárlat nyílt meg, amilyennek ez a mostani is ígérkezik. Tízéves évfordulójának megünneplésére az EMKES egy olyan kötet megjelentetését is tervezi, amely az eltelt idôszak eredményeit, sikereit, a kiállítások sajtóvisszhangját is tükrözné.

 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:55 | 07 Ianuarie, 2012

2001 Erdélyi képzômuvészek kiállítása Indiában

Balog István, az enyedi Nemzetközi Alkotó Tábor szervezôje, nemrég tért haza Indiából, ahova tíz erdélyi képzômuvész (Kômíves Andor, Munteanu Marcel, Horváth Gyöngyvér, Horváth Attila, Ilie Adriana, Luga Alexandru, Kléh Gyöngyvér, Fülöp Mária, Fleiss Dorohea, Balog István) 30 munkáját vitte el kiállításra.
— Miként jutottál el Indiába?
— A tavalyi táborunk egyik résztvevôje volt Chiru Chakravarty indiai festômuvész, vetette fel a kölcsönös tapasztalatcsere lehetôségét. Novemberben aztán meg is érkezett a hivatalos meghívó Bombay-be.
— Egy ilyen meghíváshoz támogatókra is szükség van?
— Az Inter-Art alapítvány elnöke is vagyok, és egyik fô célunk az ilyen jellegu rendezvények támogatása és szervezése. Az alapítvány vezetôsége úgy döntött, hogy támogatja a kezdeményezést és a festôtáborunkban részt vett muvészek alkotásait, képviseljék Erdélyt, ezáltal a nyári közösségi munka szintjét és eredményeit mutatjuk be.
— Hol volt a kiállítás?
— A mumbai-i (ezt használják újra Bombay helyett) ARTISTS CENTRE épületében hat napig tartott nyitva a kiállítás. Mivel a kiállítók nem voltak jelen, a tárlatlátogatók engem faggattak. A megnyitó sem hasonlít az itthon megszokottra. Egyszeruen csak megnyílik, és ezt az érdeklôdôk különbözô információs hálózaton keresztül megtudják és jönnek állandóan. Ranjit Hoskoté, India legismertebb mukritikusa az esemény rendkívüliségét hangsúlyozta, Indiában romániai képzômuvészek még nem állítottak ki.
— Ottléted, remélem, nemcsak a tárlatlátogatók eligazításában merült ki?
— Sok tanácskozáson vettem részt. Eredménynek számít, hogy kölcsönös alapítványi szerzôdést kötöttünk. Enyedi mintára szeretnék megszervezni az ottani nemzetközi alkotótábort, és sok muvész érdeklôdött az idei enyedi részvétel iránt. E szerint októberben megszervezzük Enyeden az indiai képzômuvészek csoportos kiállítását. Találkoztam a város polgármesterével, akinek, mert felhatalmazásom is volt az enyedi polgármestertôl, javasoltam a testvérvárosi kapcsolat gondolatát, amit Hareshwar Patil polgármester igen szívesen fogadott. „Csak egy hivatalos meghívón múlik, hogy ellátogasson Erdélybe" — mondotta.
-Neked, mint muvésznek, milyen élményt nyújtott ez az út?
— Életem egyik legegzotikusabb utazása volt. Chiru kerekasztal-beszélgetéseket, szimpóziumokat szervezett, ahol a szakma elismert személyiségeivel találkozhattam. Rengeteget tanultam. Chiru élettapasztalata és egész életszemlélete nagyon nagy hatást gyakorolt rám.
A Bombay Times, The Times of India a következôket írja: „Nagyon keveset tudunk ennek a távoli, kicsi országnak a muvészetérôl, épp ezért itt az ideje, hogy ráfigyeljünk az erdélyi hegyeken túlról jött muvészetre-muvészekre".
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:59 | 07 Ianuarie, 2012

2001. november 17. - Mûvészetpedagógusok bemutatkozó kiállítása
Vannak jó mûvészek, vannak jó tanárok, vannak jó szervezôk és elenyészô kisebbségben, de elvétve még akadnak jó mûvészetpártolók is. De az már ugyancsak ritka, hogy ezek a részben született, részben kimûvelt képességek egy személyben találkozzanak. Az Apáczai-líceum ilyen szempontból szerencsés, hiszen van egy kitûnô grafikusa, Székely Géza, aki egyben jó pedagógus és elronthatatlanul, megállíthatatlanul jó szervezô is. Igazgatója, Wolf Rudolf pedig, nem csak jó tanár és jó szervezô, hanem azon nagyon kevesek közé tartózik, akik számára a mûpártolás nem csupán frázis. Bizonyíték erre a szerdai premier, az Erdélyi Magyar Mûvészetpedagógusok Egyesületének, az EMME-nek a bemutatkozó kiállítása is. Hiszen, ha nincs az igazgatói támogatás, a tágas és világos díszterem sem léphet elô kiállítóteremmé. És Kolozsvár sem gazdagodik egy újabb galériával s egy újabb, éppen változatosságában érdekes tárlattal. Az itt kiállító 22 mûvész mindegyike valamilyen formában kapcsolódik a fiatalság mûvészi neveléséhez a legzsengébb kortól az egyetemi képzésig. De csupán ennyi a közös vonás bennük, még ha ez nagyon lényeges is. Egyébként más-más mûfajban és javarészt más-más mûvészi felfogásban is alkotnak. Így aztán minden munka egy-egy külön világ, egy más mûvészi elképzelés konkrét megnyilvánulása. Persze egy-két festmény, grafika, vagy kerámia alapján nem lehet következtetni a mûvész munkásságára, nem lehet értékítéleteket levonni, minôsíteni, de ez nagyjából fölösleges is, hiszen az itt kiállító mûvészek szinte mindegyike — a fiatalokat is beleértve — túl van már elsô nyilvános bemutatkozásán, s ilyenformán a tárlatlátogatók, a mûvészetkedvelôk elôtt ismertek. Fölösleges bemutatnunk a közönségnek a festôként, grafikusként egyaránt termékeny Verespált, a fôiskola egykori tanárát, akinek itt kiállított, Mély út címû kisméretû pasztelljérôl, munkássága alapos ismeretében mondhatom, hogy átlagon felüli. És fölösleges bemutatnunk a mûvészpedagógus képzésben jeleskedô Gedeon Zoltánt is, akinek folklorisztikus, geometrikus, figuratív formakonstrukciói sajátos hangulatot árasztanak. Valamelyest ide kapcsolódik Orbán István Polifóniája is, aki többek között a barokk muzsikát öntötte geometrikus formába. Talán nem is véletlenül, hiszen ha jól tudom Gedeon-tanítvány. Eszközként a számítógépet is felhasználva, a legkorszerûbb grafikai nyelvezeten szól hozzánk az elsôsorban textilmûvészként ismert Károly Zöld Gyöngyi. Téli álom címû, éppen visszafogottságában megkapó, sajátos hangulatot árasztó sorozata az absztrakció végsô határait súrolja. Csata Hermina olajba fogalmazott aranyló Erdélyi álomvára a különleges látványon túl érzelemgazdag, szimbolikus mondanivaló hordozója is. Lészai Bordy Margit pasztelljei expresszivitásukkal, megkapó szín- és formavilágukkal tûnnek ki. Rendkívül kifejezô Lukáts Mária erôteljesen egyéni látásmódról tanúskodó, sajátosan könnyed színekbe fogalmazott Anyasága. Gally Katalin a fa alakváltozatait jeleníti meg drámai hangvételû sötét tónusú olajképeiben, míg Horváth Gyöngyvér a kollográfia korlátlan lehetôségeit felhasználva önti formába mûvészi mondanivalóját. A csíkszeredai Zsigmond Márton a figurativitás híve. Tamás címû olajképe erôteljesen szuggesztív, akárcsak a kolozsvári tárlatokról jól ismert Szabó Vilmos Csendélete. Mûemlékeink szolgáltatják az ihletforást Essig Kacsó Klára, Kováts Ildikó és Lukács Solymossy Éva számára. Az alkalmazott technikától függetlenül mindhárman a realisztikus megjelenítés hívei. Különleges rajzkészségrôl árulkodnak Kajtár Lehel míves ceruzarajzai és mûgonddal készültek Farkas Melindának a merített papír elônyeit is kihasználó munkái. A legfiatalabb nemzedék képviselôiként Kocsis Ildikó és Lovász Noémi mutatkozik be ifjonti kísérletezôkedvrôl árulkodó, érdekes munkákkal. A kerámia mûfajában három alkotóval ismerkedhetünk meg. A tordai Suba László látványos és címében gondolatébresztô munkája, Az idô ablakai valamint Koncz-Münich Judit és Koncz-Münich András különös mûgonddal kiképezett, keleties szimbolikájú, sajátos hangulatot árasztó térplasztikái és kerámialapjai a tárlat sajátos színfoltját képezik. S hogy Székely Géza színes rézkarcát, a mind kompozicionálisan, mind technikailag rendkívül sikerült Égi pásztort utolsóként említem az csupán azért van, mert ezzel tenném fel a koronát erre a szerdán megnyílt, érdekes kezdeményezésre.

Németh Júlia
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:03 | 07 Ianuarie, 2012

2001. március 28. - Tízéves a Tinivár Kiadó

Az ifjúsági kiadványokra szakosodott kolozsvári intézmény fennállásának évtizedes évfordulója alkalmából kedden elsô ízben tartottak sajtótájékoztatót a Bocskai/A. Iancu tér 14. szám alatti székhelyen.
Dr. Bartha Zoltán igazgató röviden ismertette a megalakulásuk óta elért sikereket és kudarcokat, mindazt a sok lelkesedéssel és idegességgel társult tevékenységet, amely nélkül most nem beszélhetnének száz kiadott kötetrôl, sem a három folyóiratról. 1991 decemberében a Tinikoktél címû lappal kezdôdött, mely azonban anyagi okok miatt hamar megszûnt. Követte, és azóta is él, a magazinszerû Diákabrak, amely 1996-ban rekordnak számító 16 ezres példányszámban került a romániai magyar középiskolás közönséghez. A Géniusz ismeretterjesztô szemle 1999-ben jelent meg és azóta is egyedülálló módon kívánja szolgálni a kárpát-medencei magyar ifjúságot. Százat meghaladó köteteikre csekély támogatást kaptak, kiadványaikat pedig leginkább saját eszközeikkel terjesztik Erdély kétszáz magyar tannyelvû középiskolájában. Sikerkönyveik: a Diákévkönyvek, a Maturandusok, Szabó Csaba három kisregénye, Lászlóffy Csaba–Varga Domokos: A magyarság rövid története (4 kötet), Zsakó Magdolna Afrikai útijegyzetei (3 kötet), Kulcsár Gabriella: Zene és játék stb.
A Tinivár sajátos szerepét emelte ki Molnos Lajos, a Diákabrak fôszerkesztôje, Józsa T. István, a Géniusz fôszerkesztôje, László Ferenc, a tinik körében is közismert sportszerkesztô, Horváth Gyöngyvér és Forró Ágnes grafikus-illusztrátorok. A Tinivár Kiadó eredményessége hosszú távon mérhetô le, hiszen fiataljaink identitástudatát, látókörének szélesítését, ama bizonyos közös Európa-központúságot szolgálja. Boldog születésnapot, hosszú életet, Tinivár!
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:04 | 07 Ianuarie, 2012

2000. augusztus 1- Megnyílt az V. Nagyenyedi Nemzetközi Mûvésztelep
Pénteken a nagyenyedi Svájci Házban megnyitották az ötödik nemzetközi képzômûvészeti alkotótábort. Az augusztus 30-ig tartó esemény szervezôi az Inter-Art Alapítvány és a nagyenyedi polgármesteri hivatal. Az immár kialakult hagyománnyal büszkélkedô rendezvény kezdeményezôje és fô szervezôje, Balog István, a Szabadságnak elmondta: az idén negyven részvevôjük van, a hazaiakon kívül Magyarországról, Ausztriából, Németországból, Ukrajnából, Moldovából, Svájcból, Franciaországból, Belgiumból, Indiából, Brazíliából, sôt az afrikai Namibiából is érkeztek meghívott, fôleg fiatal képzômûvészek. Az elôzô évekhez képest újdonság a mostani színhely, ahol jobb alkotási és tapasztalatcsere-lehetôségek állnak a táborlakók rendelkezésére.
Az alkotótelep idején több mûvészi rendezvényt szerveznek a városban. Már pénteken este a központban a középkori vár szomszédságában Trance–mixion néven trance, rave és techno koncertet tartottak olyan szinten, amely megfelel a nyugati elvárásoknak is. Nálunk ez a mûfaj körülbelül tíz éve hódít. A Sorin Anca (Németország, Dachau) és Robert Lixandru (Nagyenyed) megszerkesztette zenei anyagot, képvetítés és fényhatások kíséretében, számítógép továbbította. Augusztus 20-án, vasárnap a történelmi múzeumban megnyitják a Mail Art Nemzetközi Kiállítást, amelynek a sokatmondó Dacolás címet adták és amelyre harminchárom osztrák, magyar, egyiptomi, ausztrál, lengyel, kínai, olasz, német, indiai, mexikói, török, finn és romániai mûvész küldte el alkotásait.
Az V. Nagyenyedi Nemzetközi Mûvésztelep részvevôi mindegyikének három-három ott készült alkotását mutatják be az augusztus 29-i táborzáró kiállításon. A mûvésztelep egyik részvevôje Horváth Gyöngyvér, a Szabadság grafikus-szerkesztôje. Eredményes táborozást kívánunk!

Ördög I. Béla
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:08 | 07 Ianuarie, 2012

2000. november 14. - Tízéves születésnap
A Kuckó Kulturális Gyermekcsoport november 10–11-én ünnepelte tízéves születésnapját. A megemlékezést Csoltkó Mária, Názmán Olga és Horváth Gyöngyvér szervezte.
A megnyitón Molnos Lajos, Dáné Tibor, valamint Csoltkó Kinga mondott beszédet, foglalta össze a Kuckó tízéves tevékenységét. Ezt követte a kuckós gyermekek elôadása.
A szombaton folytatódó ünnepségen a Brassai Sámuel Líceum dísztermében a Tini Kuckó verses-mesés összeállítással lépett fel Mann Gabriella rendezésében, az Öreg Kuckósok vidám jeleneteket mutattak be.
A Bogáncs Néptáncegyüttes mezôségi táncokat adott elô, bemutatták Kiss Csaba Hat tyúk tava jelenetét, majd Bárdos Ildikó tanítónô osztályának mûsorát és a Tóközi Bóbita Református Óvoda verses-énekes összeállítását, amelyet Mátyás Noémi óvónô (volt Kuckós) tanított be. Végül elénekeltük a Kuckóindulót.
Délután ötkor a Kuckóban széki és lapádi táncokkal táncházat tartott a Bogáncs együttes, ahol a kicsiknek hagyományos népi játékokat tanítottak.

Szováti Klári

 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:10 | 07 Ianuarie, 2012

1997. június 28
Sok tudnivalót, ismeretet gyûjthettek egybe a „Csendes-óceánról" azok, akik — élve a meghívással — csütörtökön délután megjelentek a kolozsvári Pro Iuventute-székházban. Itt mutatták be a Tinivár Könyvkiadó legújabb, 31. kiadványát, Molnos Lajos Néhány tudnivaló a Csendes-óceánról címû gyûjteményes verseskötetét. A szerzô ezúttal négy, már megjelent kötetébôl — Szoborfaragók, Hazatérések, Megtalált ôsz, A megérkezés — válogatott, kiegészítve 75, eddig kötetben meg nem jelent verssel.
Az egykori egyetemi társ, Király László indította útjára az új könyvet, idônként anekdotikus formában szólt jó barátjáról, de annál komolyabban költészetérôl, és jelölte ki annak helyét a jelenkori erdélyi magyar irodalomban. A kötetbôl Sebesi Karen Attila válogatott, és egy-egy vers felolvasása után frappánsan „rákérdezett" a költôre. Molnos Lajos igyekezett tömören, hitelesen válaszolni az ilyen kérdésekre: Mikor és miként lett költô? Milyen állomásai voltak ennek a pályának? Érezte-e már magát legyôzöttnek? Miként lehet összeegyeztetni a politikai funkciót a költôi hivatással? Nem volt könnyû eddigi élete, mégsem hagyta el az országot — miért? A válaszok kiegészítéseként Molnos Lajos kedvenc verseibôl idézett.
A székház központi falán az ünnepeltrôl készített portré — Horváth Gyöngyvér munkája — meglepetésnek számított. Köszöntésként a Concordia vonósnégyes idôsebb Márkos Albert Torzó címû mûvét adta elô. A könyvbemutató után a szerzô dedikálta kötetét.

S. Muzsnay Magda
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:13 | 07 Ianuarie, 2012

1997. október 20. - Angyalok citeráján Dsida Jenô kétnyelvû verseskötete
A szép, zöld fedelû címlapon ez olvasható: Angyalok citeráján — Pe struna îngerilor. Versek — Antologie ºi versiune româneascã de Petre Saitis.
Az elsô oldalt az erdélyi költészet egyik legjelentôsebb alkotójának képe díszíti. A fiatalon elhunyt költôt Láng Gusztáv és Al. Florin Tene mutatja be az olvasónak. A gondolatért, hogy egy kötetben olvasható magyar és román nyelven Dsida gyönyörû életmûvének egy része, köszönet illeti a kolozsvári Tinivár kiadót.
Dsida Jenô az erdélyi költôk elismert kiválóságaként él a köztudatban. Versei formailag tökéletesek. Az erdélyi líra égboltján csillagként jelent meg — elemzi méltatója. Korai halála irodalmunk egyik legnagyobb vesztesége volt. Versei a formai tökéletesség mellett zeneiségükkel keltenek olyan impressziót, mintha nem is szavakból állnának, hanem gyönyörû zenét sugároznának. Nála a legszürkébb szavak is úgy villannak fel, mint egy csodálatos tûzijáték fényei. Így sejteti meg az érzelmek minden szépségét. A fiatal költô alig harmincévesen távozott el az életbôl. Dsida Jenôt ez a most megjelent könyv valósággal életre kelti. Ha a román olvasó is megismerheti ezt az értékes költôt, s a fönt elmondottakat megsejtheti, az a fordító, Petre Saitis érdeme.
A könyvet dr. Bartha Zoltán szerkesztette, lektora Szigethy Rudolf, Horváth Gyöngyvér illusztrációi színesítik a kötetet.

Marton Lili
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:16 | 07 Ianuarie, 2012

2004.10.22. - Hangulatok


Pár szó a Horváth Szőke Gyöngyvér kiállításának margójára

Meghívót kaptam az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) Pécs-Baranyai Társaságától a Pécsi Napok fesztiváljának záró napjain. Egy kolozsvári grafikusnő műveit mutatják be a Várkonyi Nándor Könyvtárban szeptember 25-én 11 órától, olvastam a szűkszavú tájékoztatót.

Érdekelt, hát elmentem. A földszinti „galériában” Takács Dezső megnyitója után, amikor a résztvevők már a kulináris élvezetekkel ötvözték a vizuálisakat, végre én is térhez jutottam, és élvezhettem a kiállítást. A kiállított művek túlnyomó része a kollográfia műfajában készült. A kiforrott művészi tehetség számos nyomát magán viselő alkotásokban felfedezni véltem az alkotó gyermekkori emlékeit, szülővárosa óvárosi jellegzetes épületeinek körvonalait, mitológiai alakokat, sőt még magyar népművészeti motívumokat is „beleláttam” a „Totem” című művébe. Krétarajzaiban gyönyörű pasztellszínek simulnak egymásba. A szinte illatozó birsalmák, az öreg ház avítt szagát kiárasztó ósdi ablak, a borókás mogyorófavessző, a kies tóparti táj, mind egy-egy megragadott pillanat hangulatát sugározzák, árasztják a műélvező felé.

A művésznő a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafikai szakának elvégzése után hosszú ideig a Kolozsváron megjelenő magyar nyelvű napilap grafikusaként dolgozott, de közben több csoportos kiállításon is megmérettette alkotásait. Első egyéni kiállítására 1979-ben került sor a Korunk Galériában, amit egy másik követett a Gy. Szabó Béla Galériában, majd szűkebb hazáját elhagyva Pécsett és Szegeden is közkinccsé tette műveit. Technikáját csiszolandó tanulmányutakon vett részt Magyarországon, Ausztriában és az Egyesült Államokban. Kilenc éve aktív résztvevője a Nagyenyedi Nemzetközi Alkotótábornak – mint a grafikai műhely irányítója – de rendszeresen részt vesz a Zsoboki Nemzetközi Alkotótáborban is. Művészi munkáit viszontláthatjuk számos erdélyi folyóirat és könyv oldalain is.

Számomra, aki erdélyi lévén „hazabeszélek”, kellemes érzés volt felfedezni a velem egy hullámhosszon lüktető művészi lélek rezdüléseit.

A kiállítás október 16-ig volt megtekinthető.

Bandi András

    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:59 | 07 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Pécsi Tv " újságban megjelent cikket itt.

2005. szeptember 10.- Nosztalgiák tömören, visszafogottan
Nálunk száz kilométer is felérhet ezerrel, ha valahol beékelôdik egy megyehatár... Ez a gondolat is felötlött azokban a mûvészetkedvelôkben, akik szeptember elsején elmentek a marosvásárhelyi Bernády Házba Horváth Sz. Gyöngyvér tárlatnyitójára. Hogy nem ismertük, miért nem láttuk mindeddig a kolozsvári grafikusnô hivalkodástól mentes, a tekintetet mégis magukra vonó és ott is marasztaló, változatos látványban dúskáló képeit? Az önkéntelenül is feltett kérdésekre többféle magyarázat adható, de legszívesebben a mûvésznô szintén kérdésként megfogalmazott válaszát jegyzem le ide: miért is nem jöttem hamarabb vásárhelyi bemutatkozásra? Az ilyen- olyan akadályok ellenére is érdemes lett volna, ezt immár a kiállító is érezte, a közönség is hasonlóképpen vélekedett.
A környezetünk rejtett szépségeit felfedezô és felmutató grafikus értelmet, érzelmeket sokrétûen mozgósító, karakteres, érett mûvészete joggal mondatta a jelenlevôkkel, hogy érdemes lett volna korábbról nyomon követni e közel három évtizedes pálya fontosabb szakaszait, de jó, hogy legalább most Marosvásárhely közönsége is találkozhatott ezzel a nosztalgiákból fakadó és nosztalgiákat gazdagon ébresztô mûvészi világgal. Széles Horváth Gyöngyvér mûfaji palettája, erre az alkalomra csak kollográfiáiból és vegyes technikával készült tájsorozatából válogatott, de ennyi is elég arra, hogy fogalmat alkothassunk, mi az, ami izgatja, foglalkoztatja, mi ihleti, milyen élmények, tapasztalatok késztetik alkotómunkára Feszt László valamikori tanítványát. A városokból, épített örökségünkbôl az ódon utcarészletek, a régi házak és tartozékaik, a természetbôl a rejtôzködô, felderítésre váró, szerényebb látványelemek, például egy téli tavon a széltépte nád és káka, a szúrósan is kecses bogáncsok és így tovább. A mûvésznô, akinek visszafogott, barnás, rozsdás, zöldes dominanciájú koloritja, de témaválasztása is arra vall, hogy hangulataiban az elégia, az ôsz és a tél a meghatározó, a kiállított anyaga nagyobb hányadát képezô kollográfiáiban metaforikusan, jelképszerûen tömörít, gondolatfoszlányként egymás mellé helyezett, egymással kapcsolatot teremtô részletekkel tölti ki a képsíkot, és hívja továbbgondoló szellemi kalandra, személyes, belsô " emléktúrára " a nézôt. Valószínûleg valahol ezen a forrásvidéken kereshetnôk korábbi idôszakainak rézkarcos, illusztrációs lapjait is.
A kiállítás másik vonulata, amely szintén joggal nyerte el a tárlatlátogatók tetszését, bizonyára pasztellezô törekvéseire vezethetô vissza. Ezek a vegyes technikájú tájképek látszólagos színtelenségükben keltenek rendkívüli színhatást. A fehér és szürke árnyalatai közé észrevétlenül becsempészett könnyed, finom tónusok olyan képi univerzumot alkotnak a kisteremben, amely csak a Horváth Szôke Gyöngyvéré, ez pedig felér bármely dicsérettel. Az utóbbi évek kísérletezései vezethették el ide, amikor már nem rabolta el idejét és energiáit a napilap taposómalomként nyomasztó grafikusi feladathalmaza, és teljes képességével a kedve szerinti alkotásba mélyedhetett el. Ide sorolható az a munka is, amit immár évek óta a nagyenyedi nemzetközi alkotótábor grafikai mûhelyének vezetôjeként végez. Valamikor talán munkássága e számunkra még ismeretlen termésébôl is ízelítôt nyújt a vásárhelyieknek.

N. M. K.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:04 | 07 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "Népújság" újságban megjelent cikket itt.

2005. november 30. - Horváth Gyöngyvér kiállítása ürügyén
Tisztelt közönség!


Mindenkit üdvözlök itt a Haáz Rezső Múzeum Képtárának Korunk termében, Horváth Gyöngyvér kiállításának megnyitóján.
Valami megfoghatatlan, és megmagyarázhatatlan könnyedség, finomság és nemes egyszerűség hangulatát keltik e tárlat képei.
Gyakran vagyunk abban az áldatlan helyzetben, amikor néhány szóval, vagy kifejezéssel kell röviden és gyorsan minősíteni egy kiállítás anyagát, egy műtárgyat, vagy éppen egy elhangzott zeneszámot. Ilyenkor az „izgalmas anyag", „jó képek", „kiváló munkák", és ehhez hasonló jelzős szerkezetekkel minősítünk. Horváth Gyöngyvér képei kapcsán nagy valószínűséggel a „szép" jelzőt használnánk, ha röviden és velősen kéne summáznunk a látványt.
Ha górcső alá vesszük a képeket, akkor egy olyan virtuális háromszögben kell kutakodnunk, amelynek csúcsait a következő fogalmakkal jelöljük: színvilág, kompozíció, technika.
Visszafogott színek. Dominálnak a barnák és zöldek árnyalatai. Hangulatuk a múltat, az elmúlást, a beletörődés melankóliáját idézik. Mindezt Horváth nem a kisebbségi lét tragikumának optikáján keresztül, vagy a magyar nemzethalál víziójának kivetítésével villantja fel nekünk, hanem sokkal általánosabb összefüggésekben. Mintegy emlékeztetve arra, hogy az elmúlás nemzetre, vallásra, nemre és fajra való tekintet nélkül egyformán működik. A ritkán felbukkanó vörös árnyalatok is visszafogottságot, egyszerű túlélésre hangolt biztatást sejtetnek.
A képek kompozíciói tulajdonképpen témafüggők, és mintegy ráerősítenek a színvilág által sugallt hangulatra. Mívesen kovácsolt régi vaskilincs, száradó bogáncs, omladozó faház, mákgubó, ... A munkák architektúrája egy sajátos Horváth féle szerekesztési elv szerint szerveződik, amelynek a lényege a kiragadott részletek új rendszer és rend szerinti csoportosítása, és egymás mellé rendelése. Ezáltal új és másként értelmezhető fontossági viszonyoknak, hangsúlyoknak és értelmezéseknek lehetünk tanúi. Mindez, érdekes módon, egyszerre repedezett és tömör. A kiragadott részletek ilyen módon való tálalása bizonyos mértékig Horváth Gyöngyvér könyv- és folyóirat illusztrátori tehetségének is betudható. Erős szintetizáló képessége egyértelműen erre utal.

Jelen tárlat anyaga, az alkalmazott művészeti technikákat tekintve pasztell és kollográfia. Ez utóbbi technikával készült képek láttán egyfajta déja vu érzésünk támad, amelynek előképeit, azaz hasonlatosságát Feszt László kollográfiáiban találhatjuk meg. Ám szó sincs koppintásról, vagy rejtett epigonizmusról. Egyrészt a technikában rejlő adottságok, és lehetőségek azok, amelyek ezt az érzetet keltik. Másrészt Feszt László munkássága révén – mind, mennyiségi, mind minőségi szempontból – a kollográfiában egyszerre jelenti az Alfát és az Ómegát térségünkben. Kis túlzással élve azt is mondhatjuk, hogy amit Feszt László nem alkotott meg ezzel a technikával, az nem is létezik.
E virtuális háromszögben tett rövid utazás egyben belépő egy tömör és jól meghatározott képi világba. Ez a világ, főleg a mai közép-generáció számára lehet ismerős, mert felfogásában, stílúsában az egykori Napsugár és Szivárvány című gyermeklapokban közölt Horváth Gyöngyvér-illusztrációk egyenes ágú leszármazottai.
A alkotás folyamata minden bizonnyal Horváthnál is kifürkészhetetlen. Csak következtethetünk egy-egy motívum, színárnyalat, forma vagy textúra kapcsán arra, hogy milyen szellemi, vagy fizikai hatások érhették a művészt, amelyeknek valamelyike, vagy mindenike beindította az alkotás folyamatát. Nem fél világhírű mesterek emblematikusnak számító munkáit megidézni, ha úgy érzi, hogy ez által tud leginkább kifejezni egy hangulatot, egy folyamatot, vagy érzést. Matisse tánca, vagy Klimt csókja című kollográfiái talán a legjobb példák erre. A Madársikoly című munkáján a zöld felület és a szinte öntörvényűen futó vonalak már-már balladisztikus hangulatot sugároznak. A Sirató című képén a zöld háttérben elhelyezett fekete ruhás alakok az ógörög tragédiák hangulatát idézik meg.
Horváth Gyöngyvér képi világa a kísérletezés és a sűrítés egyáltalán nem könnyű folyamataiból született világ. Ha nézőkként, szemlélőkként részeivé válunk e világnak, akkor olyan kérdésekkel találkozhatunk, amelyekre a válaszok izgalmas szellemi kalandokká terebélyesedhetnek. Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy: Kalandra fel! Érdemes. Veres Péter

* Elhangzott 2005. november 17-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban, Horváth Gyöngyvér kiállításának megnyitóján
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:10 | 07 Ianuarie, 2012

2006.február 23 - Gondolatok a tárlatról

Úgy történt, hogy csütörtökön, február 23-án kora délután a Magányosok Klubjában tartották azt a havi találkozót, amikor meg szokták ünnepelni a hónap szülötteit, a névnapjukat tartókat. Zita, a meghívóm, a résztvevők és saját óhaját is közölte velem, amikor azt mondta: jónéven vennék, ha ott lennék én is.
Hát lehet ennyi szimpatikus idős hölgyet visszautasítani?
Kormos Sanyi bácsin és rajtam kívül mindössze egy hímnemű lény ült az ovális asztal körül. Habár tudja falu, tudja világ, hogy nem vagyok éppen magányos, de itt éppenséggel nem éreztem magamat annak. Gazdag asztalt terítettek, mindenki vitte a maga készítette kis harapnivalót, finom tésztát, s persze azt is, amivel mindezeket meg lehet locsolgatni...
Az idő kellemesen telt. A finomságok fogytak, mert hát mindenki kitett magáért. Megeredt a szó, a viccek, az anekdotázás, de sajnos mire a hangulat a tetőfokára hágott, s a társaság dalra fakadt, megjelent a ház gazdája és finoman megkért: ne folytassuk, mert a Thorma-teremben kiállításmegnyitó kezdődik. A két terem egymás mellett van, áthallatszott volna a zenebona, így hát a társaság szomorúan tudomásul vette, hogy ezúttal az énekóra elmarad.
Szedelőzködni kezdtünk. Túlnyomó részben azonban csak a szomszédos terembe jutottunk. Én ide is készültem, mint minden alkalommal, amikor kiállítás nyílik a Házban. Egy kolozsvári művész, Horváth Sz. Gyöngyvér (milyen szép magyar név!) grafikai kiállítását nyitották meg. (Milyen szerencsém volt a magányosokkal! Egyébként a közönség zömét is ők adták.) Miután Dávid Lajos elmondta megnyitó beszédét, meghallgathattuk Bertóti Johanna művészien szép szavalatát, s így a kiállítást megnyitottnak tekinthette a csekélyszámú közönség.
Nem óhajtom sem ismertetni, sem bírálni a kiállított műveket, ez másnak a dolga hivatalból, de annyit meg kell mondanom, hogy tetszettek a kiállított munkák. Egyesek nagyon is. Amit viszont meg szeretnék kritizálni, az a nagybányai közönség résztvétele. Azaz inkább annak hiánya. Pedig a városban hemzsegnek a képgyűjtők, a kisebb, vagy nagyobb aktív művészetkedvelők. Nem utolsó sorban a helyi művészek jelenlétét hiányoltam. Különösen az „elitét".
Vegyük sorba: mi lehet ezeknek a szerintem igazolatlan hiányzásoknak az oka?
A kiállításon nem láttam egy volt kollégámat sem. Egybeesett volna a megnyitó a téli Olimpia TV adásaival? Igaz, tudok olyat, aki azóta a fotelbe ragadt, dehát csak nem mindenkivel történt így! Vagy nem ismerik a művészt? Ezen talán segíthetne, ha nem egy héttel az esemény után számolna be a BÚSz az alkotóról, hanem már korábban ismertetné munkásságát. Sajnos éppen a potenciális vevőközönség és a kollegák hiányoztak. Ahogy az a hat művész eljött, eljöhetett volna több is.
Talán a hírveréssel van a baj? Meghívó volt. Szép, ízléses, mint mindig. Nem jutott el vajon minden címzetthez? Plakátok hol voltak?
Vannak gyászmagyarok, akik – ahogyan Vörösmarty írta – „nagyot iszik a hazáért s felvisít / csakhogy egyszer tenne is már valamit!" Ezek nem a magyar sajtóterméket, hanem a Graiul-t, a Glasul-t olvassák. Ez ellen semmi kifogásom, de mellettük elolvashatnák, bár egy héten egyszer, a miénket is. Kinek írunk? Nem ennek a majd 20 ezer magyarnak, akik közül még 100 sem jön el egy magyar kultúrrendezvényre?
Azok számára, akik a Zazar negyedben laknak, elfogadható kifogás lehet a 3-as busz rossz közlekedése. Mert 16 óra után már nincs járat. Rendőrőrjárat sem.
Pedig mintha lenne egy művészeti középiskolánk is. Sőt egyesek szerint egyetemi színtű képzőművészeti oktatás is létezik Nagybányán. És ott a Németh László Gimnázium. A művészeti iskolában, s a Németh Lászlóban is van rajztanár. Legalább azért elvihetné egy-egy megnyitóra a diákjait, hogy megismerkedjenek az új technikákkal. Vagy már mindent megtanítottak nekik?
Arra is gondoltam, hogy a vasárnapi templomozás után annakidején a család még betért valahová ebéd előtt: Polgári Kör, Iparos Otthon, az István... Igaz a Teleki Magyar Ház vasárnap zárva van. De mégis... nem lenne érdemes megpróbálni, milyen lenne egy ilyen megnyitó? Úgy mise és ebéd között. Egy ötlet, ami biztosan nem mindenkinek tetszik, dehát mégis egy ötlet. Szerintem mindent érdemes megpróbálni, mert képzőművészeti berkekben az ilyen látogatottság mint ez, nem fog Nagybányának jó reklámot csinálni. S akkor a Teleki Magyar Ház vezetősége hiába fáradozott, hogy egy olyan szép kiállítássorozatot szervezzen erre az esztendőre, mint amilyet megtervezett.
Ezúttal nem kérdeztem meg személyesen senkit, hogy mi akadályozta meg abban, hogy jelenlétével megtisztelje egy kolléga kiállítását – s indította arra, hogy inkább hiányzásával tüntessen. Ugyanúgy az iskolák tanárait sem. Pedig ők talán megmondhatnák, hol van az eb elásva!
A kiállítás március 16-ig nyitva van. Meg lehet látogatni.

Dr. Sasi Nagy Béla jegyzete
   
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:16 | 07 Ianuarie, 2012

2007. július 10. - Tárlat, keresztelővel és örömkönnyekkel

Horváth Szőke Gyöngyvér grafikusművészről van szó, akinek kiállítása a múlt hétvégén nyílt meg a Reményik Sándor Galériában.

Az eseményen Németh Júlia műkritikus a kolozsvári képzőművészet egykori nagyságát, Mohy Sándort idézte, aki szerint minden kép absztrakt, hiszen alkotója fantáziájának eredménye. Horváth Sz. Gyöngyvérnek, aki először 1979-ben a Korunk Galériában állított ki, a képzelőereje az évek folyamán nem lankadt, inkább gazdagodott. Mostani tárlata vegyes technikával és kollográfiával készült. Képeit egyedi formanyelv jellemzi, ami a kiforrt művészek sajátja. Mai világunk veszélyeire figyelmeztet, de művészi jajkiáltásai mellett megtalálni a pusztulás gondolatát oszlatni igyekvő, a világ szépséges arcait kereső és bemutató munkákat is.

Az örömkönnyeivel küszködő művésznő, lapunk egykori grafikusa mindenkinek köszönetet mondott, akik segítették őt munkásságában. És ide tartozik az ott megjelent két kisunokája, akik közül Katrinát éppen a megnyitó előtt keresztelték meg az evangélikus templomban.

Ö. I. B
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 23:39 | 26 Ianuarie, 2013

2003. október 4. - Rejtett szépségek nyomában Horváth Szôke Gyöngyvérrel

A mûvésszé válás útjai a lehetô legváltozatosabbak. Egy-egy mûvészi pálya, mûvészi életmû alakulását, kiteljesedését, nagyon sok tényezô, gyakorta a véletlen is befolyásolhatja. Szerencsés, de meglehetôsen ritka eset, amikor az alkotó tevékenysége kiegyensúlyozott ütemben, egyenes ívben halad felfelé, a csúcsig, ahol aztán megállapodik és ontja a remekmûveket. Legtöbben ugyancsak megkínlódnak a vargabetûkkel, olykor zsákutcákkal megtûzdelt kapaszkodón, addig a pillanatig, amíg elmondhatják magukról, hogy megérkeztek. De persze mûvésze válogatja, hogy milyen magasra helyezi a mércét, s hogy egyáltalán kijelenti-e valaha is, hogy célba jutott. Horváth Szôke Gyöngyvér nem nyilatkozott sajátmagáról és mûvészetérôl, nem is igyekezett kategorizálni munkásságát, sem azt, hogy a kiteljesedés, a beérés folyamatának szerinte melyik stádiumába jutott el, mindössze csendben megmutatta mindazt, ami most a Gy. Szabó Béla Galéria falain látható: pasztelljeit, vegyes technikával készült lapjait, kollográfiáit. És jól tette. Hiszen ezek a munkák minden alkotói kommentár nélkül megállják a helyüket, sôt alkotójuk helyét is meghatározzák.

Horváth Szôke Gyöngyvér a kísérletezô mûvészek kategóriájába tartozik, a kísérletezés pedig, minden elônye mellett, egyfajta kockázatot is jelent. Indulásakor és 1977-es Korunk galériabeli tárlatán elsôsorban rézkarcaira figyelt fel a közönség, de Feszt László tanítványaként, természetesen, a kollográfiával is megpróbálkozott. Majd következtek a Szabadságos évek, amikor a napilap grafikusaként a rajz, az illusztrációk kerültek elôtérbe. Persze a lapszerkesztés mindennapos hajszája mellett a mûvésznek kevesebb ideje jutott önálló mûvészi énjének kiteljesítésére. De így is harcolt az árral és 1999-ben például két önálló kiállítással is jelentkezett. Jellemzôjük a mûfaji változatosság volt. A mûvész igyekezett minden oldaláról bemutatkozni, valamennyi tevékenységi területébôl ízelítôt nyújtani. A pasztellezésnek akkor még csak kísérleti szakaszába jutott el, így aztán úgy tûnt: ilyen vonatkozásban a mércét magasabbra kell állítania. S Horváth Gyöngyvér ezt meg is tette. A napilapszerkesztés gondjaitól megszabadulva immár teljes mértékben mûvészetének élhet. Az eredményt fényesen bizonyítja ez a tárlat. Pasztelljei beértek, lehiggadtak, az olcsó hatásvadászat helyett gyakorta éppenséggel belsô szépségükkel hatnak. A mûfajra jellemzô könnyedség, finomság teljes díszében parádézik a tematikailag is visszafogott munkákon. Érdemes felfigyelni arra, hogy a mûvész milyen ritkán nyúl az elsô pillantásra megkapó, hogy ne mondjam, magakelletô témához, mind a természet, mind az épített környezet vonatkozásában. A rejtett szépségek, a nehezebben hozzáférhetô, különleges színek és formák ragadják meg képzeletét, válnak ihletforrásaivá. Egy-egy száradó bogáncs, mákgubó, szerényen meghúzódó mogyoróbarka, roskadozó faház, omladozó kerítés sokkal inkább visszhangra talál nála. A régi, letûnt korok jelzései, az elmúlás sajátos bája különleges, nosztalgikus hangulatot biztosít munkáinak. S ezt a sajátosan visszafogott színek, a barnák, zöldek árnyalatai még inkább kiemelik. Horváth Szôke Gyöngyvér sajátos szerkesztési eljárással a kiragadott és egymás mellé helyezett részletekre fekteti a hangsúlyt. Ez a szándékos szaggatottság, tömörség balladisztikus hangulatot kölcsönöz munkáinak. A kép egésze ilyenformán, messze túlnôve a puszta ábrázoláson, jelzésszerûvé válik, szimbólummá nemesül. A látvány elsôdlegessége pedig nem hogy csorbulna, hanem gazdagodik attól a tartalmi többlettôl, gondolatgazdagságtól, amely oly gyakran tet-tenérhetô a munkákon.

S ha mindez jellemzô pasztelljeire, hatványozottan elmondható kollográfiáiról is. A mûfaj, már sajátos technikájánál, a felhasznált anyagok változatosságánál fogva is megfelel a mûvész alkotási módszerére oly jellemzô szaggatottságnak, a részletekbôl építkezô, folyamatosan kiteljesedô egésznek. Annak a sajátosan látványos visszafogottságnak, amely a mûvészre olyannyira jellemzô. Öreg fák és öreg házak, Fossziliák, Talány, Totem, Elidegenedés csupán néhány cím abból a felhozatalból, amely immár jelentésében is jelzi mindazt, amit a mûvész a képi kifejezés és a sajátos, nálunk meglehetôsen kevesek által mûvelt technika segítségével a közönség tudomására akart hozni. De persze túl mindenfajta spekulatív és kommunikatív szándékon ezek a munkák elsôsorban a mûvész lelkébôl fakadtak. S ha a grafikus egyéniségéhez és pillanatnyi hangulatához az ôsz és a tél áll közelebb korántsem véletlen. A bemutatás végére hagytam, de éppen jelentôsége, a tárlat méltó betetôzése okán a két vegyes technikával készült, éppen színtelenségében színes, a fehér és fekete árnyalataira épülô, rendkívül komplex munkát. Hiszen a legnehezebb talán színek nélkül színesen beszélni. Horváth Gyöngyvér pedig éppen ezt teszi. Érdemes felfigyelnünk arra a sajátos technikai variációra, amellyel a mûvész perspektívát és hangulatot teremt. Ábrázol. Egyfajta virtuális valóságot. A lelkébôl fakadót. Olyan mûvészi üzenetek vételezôivé avat, amelyek máris visszhangra találtak bennünk.

Németh Júlia
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 23:50 | 26 Ianuarie, 2013

Műteremtés I
Portréfilm Horváth Gyöngyvérről 2011
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 22:23 | 11 Aprilie, 2013

Lásd a(z) "film" újságban megjelent cikket itt.

Műteremtés II
Portréfilm Horváth Gyöngyvérről 2011
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 22:25 | 11 Aprilie, 2013

Lásd a(z) "film" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB